Felelősségtudat. Furcsa szó, sokak számára jól ismert, és sajnos megintcsak sokak számára ismeretlen. Vagy félreértelmezett. Talán egy tizenévesen nem is kérhetjük ezt számon, hisz oly keveset élt még, oly tapasztalatlan, és nincs mit féltenie - előtte az élet, az egész világ - ha okosan csinálja.
De ők nem csinálták okosan. Öten száguldottak a halál felé, és csak a szerencsének köszönhető, hogy nem maradt ott mind. Persze ez a 2 elhunyt gyerek szüleit nem nyugtatja, számukra vége a világnak. De ki hibázott? Azt hiszem mindannyian egy kicsit, de legfőképpen a sofőr. Egy sofőr az autóban kapitány, ugyanúgy, mint a hajón, a repülőn. Ő mondja meg, mikor mi történik, és minden a vezetése, irányitása alatt van - illetve kell, hogy legyen. A többieknek nem illik, és talán nem is szabad beleszólni, ha mégis, a kapitány mérlegelés után dönt, hogy úgy cselekszik-e. Egy autóban a bent ülők élete a sofőr kezében van. A felelősség hatalmas. Még akkor is, ha egyedül utazik az ember, hisz otthon várják, és bár a saját életével mindenki úgy rendelkezik, ahogy akar, azért érdemes átgondolni, elvesztésünk mit okoz a családunknak, barátainknak. Persze tizenévesen az ember kicsit rövidlátó, ha a sors ösvényén kell végignézni. Nagy a csábítás, a haverok részéről az elvárás, a felvágni vágyás, a buli reménye. A többi nemérdekes, majd lesz valahogy. Ha azonban még rajtunk kivül akár négyen is ülnek az autóban, a felelősség hatványozódik. Nem négyszeresére, hanem négy a hozzátartozók hatványára. De ez nem matek blog.
Az élet nem hatványoz, és nem von gyököt. Az élet ad és elvesz. A sofőr, akinek feladata és kötelessége a sebesség helyes megválasztása, a körülményekhez igazodó vezetési stílus felvétele, a teljes odafigyelés, és az utasok életének épségben tartása - itt nem végezte jól a dolgát. Ő a hibás? Effektíve igen. De ne felejtsük el, 17 éves volt. Ez még persze nem vezet ilyen brutális balesethez, sokan túléltük ezt a kort. A baj ott volt, hogy valaki egy olyan halálos fegyvert adott a kezébe, egy száguldó koporsót, ami szinte a sors orrának felfricskázásával egyenlő. Egy ilyen erős autót uralni nem gyerekjáték. Tapasztalatból tudom, hogy bizonyos lóerő felett egészen más vezetési stílust igényel az autó. Nem kell bohó tizenévesnek lenni, hogy egy óvatlan mozdulattól 100 fölé szökjön a mutató, megesik ez felnőttekkel is. Csak nemmindegy, hogy egy ilyen sebességnél egy kritikus szituációt milyen rutinnal, gyakorlattal kezel le az ember. És persze nemmindegy, hogy enged-e a társaság- vagy saját nagyzolási mániájának - és padlógázt nyom, lakott területen, kanyar előtt. Majd az autó tudja a dolgát, azért került 20 millába. Hogyne. Csak nem ilyen körülményekre tervezték. Ez a szituáció lényegesen túllép az elektronika lehetőségein.
És nem is érdemes az életünket az elektronikára bízni. Azért van józan eszünk, hogy mérlegeljünk: meddig szabad, hol a határ. Ha ez nincs meg bennünk, akkor valószinűleg még nem vagyunk elég felelősségteljesek, és gyámságra szorulunk. Nem véletlen nevezzük gyereknek a gyereket. Egy bulizó tizenévesnek brutálerős autót adni, és mindenféle szigorú lecke nélkül az útra engedni olyan, mint töltött pisztolyt adni egy 3 éves kezébe. Sajnos a sors kegyetlen, így jelen szituációban nem a vétkes sofőr fizetett meg életével, hanem két, vétlen társa. Akik életüket rábízták azzal, hogy beültek mellé. A két fiatal nem baleset áldozata lett, őket megölték - gondatlanságból. Közvetlenül a sofőr, közvetetten az, aki ezt az autót alájuk adta, és nem oktatta ki kellőképpen a közlekedés veszélyeire. Az autó ugyanis veszélyes üzem.
Lehet búcsúvideót késziteni, még az sem baj, ha tele van helyesírási hibával. Lehet mécsest és gyertyát gyújtani a fa alatt, a fényszóró szilánkjai között. Lehet bocsánatot követelni a sofőrtől. Bármit lehet, csak a 2 fiatalt visszahozni az életbe, azt nem lehet. Körbevinni őket a világ minden szépségét megnézni - ezt már nem lehet. Unokát kapni tőlük - ezt sem lehet. Buliba menni velük, berúgni közösen, sakkozni, vitorlázni, feleséggel, férjjel, négyesben leülni focit nézni, moziba, strandra, a gyerekeket nézni, amint együtt felnőnek - ezt nem lehet.
Legyen ez mementó minden fiatalnak, aki autóba ül, felcsavarja a hangerőt, és a cimborákkal körülvéve beindítja a gépet. Ha egy pillanatra eszetekbe jut Adrienn és Barna, mikor a slusszkulcsot megforgatjátok, már talán meg is óvtatok néhány életet. Ami a ti felelősségetek!
